Régi álmunk vált valóra, mikor szeptember első szombatján
elindultunk úti célunk, Nagyvárad felé, mi algyői tollforgatók és
irodalomkedvelők.
A tervünk az volt, hogy egy napos kirándulás során a váradi
irodalmi és történelmi emlékhelyek meglátogatása után másnap Arany János
városát, Nagyszalontát keressük fel.
Ragyogó napsütésben köszöntött minket Nagyvárad, ahol az
angol királyi házzal rokonságban álló Rhédey Kláráról elnevezett parknál
csatlakozott hozzánk lelkes idegenvezetőnk, a polihisztor Tót Ferenc, aki
előkészítette számunkra az útitervet.
Ennek köszönhetően már várt minket a váradi vár előtt
régész-idegenvezetőnk, kinek szakszerű vezetése mellett betekinthettünk a Szent
László által alapított város és várának rövid történetébe. Megnéztük a nemrég
feltárt freskókkal és kőreliefekkel díszített Lovag-termet, a jelenleg is folyó
ásatásokat, a vár felújított templomát, amit a Ceausescu érában raktárként
használtak.
Európai viszonylatban a második legnagyobb barokk templomban
folytattuk a sétát, amit II. János Pál pápa Basilica Minor rangra emelt,
koszorút helyeztünk el a lovag király, Szent László aranyozott hermájánál, és
megtekintettük az egyházi kincseket, melyeket a hívek igen leleményesen
befalaztak, így vészelték át a legvadabb kommunista időket.
Sétáltunk az Ady Endre által megénekelt Kanonok –soron,
bekukkantottunk a Tempfli püspök úr áldozatos munkája révén visszakapott Róm.
Kat. Püspökség aulájába, majd az Ady Endréről elnevezett és a Holnaposok
munkáját bemutató egykori Müllerájba tértünk be.
Hozzáértő idegenvezetőben itt sem volt hiány, Tót János úr
részletesen mesélt a XX. század eleji Várad pezsgő kulturális és irodalmi
életéről, mely a trianoni döntés után rohamos sorvadásnak indult.
Megkoszorúztuk Szervátius Tibor Ady szobrát, majd egy frissítő kávé
elfogyasztása után elindultunk felfedezni a Fő utcát. Jól esett a hűvös a kinti
kánikula után, ami a Barátok Templomában fogadott bennünket, szemben vele az
Irgalmas Nővérek által fenntartott kórház épületét és Várad legrégibb patikáját
csodálhattuk meg, mindkét épületet visszakapta az egyház, jelenleg renoválás
alatt állnak.
A gyönyörűen felújított 112 esztendős Szigligeti Ede Színház
épülete előtt kettős hatás érte a vándorokat, éppen tehetségkutató elődöntő
zajlott, mind kinn, mind benn elképesztő mennyiségű szemét és a környezethez
nem méltó viselkedésű fiatal próbálta „eladni magát”. Úgy volt, eleinte be sem
tudunk menni, majd egy jóindulatú román rendőr segítségével mégis bejutottunk
és vethettünk pár pillantást a pazar belső elrendezésre, mely sokaknak volt
ismerős közülünk. Ugyanis ugyanaz a bécsi építész iroda tervezte a szegedi
színházat is, mint a Váradit, Fellner és Hellmer cége.
Folytatva a sétát, betértünk a múlt század elején épített
polgármesteri hivatal impozáns épületébe, ahol megmászva az óratorony több mint
kétszáz lépcsőjét, csodás panoráma tárult elénk, a kristály tiszta vizű Sebes
Körös, a szebbnél szebb épületek, az egész város, melyet szelíden ölelnek a
környező szőlődombok.
A Szent László templom volt utunk következő állomása, az a
patinás épület, amelyet 1964-ben hívek százainak összefogása mentett meg a
kommunista „városrendezés” pusztításától.
A Szent László-teret díszíti az ortodox Holdas templom,
melynek bejárata felett beépített szerkezet mutatja az aktuális holdjárást.
Természetesen nem maradt ki Nagyvárad egyik legszebb és leghíresebb
épületegyüttesének a bejárása sem, amely méltán Európa hírű, Komor Marcell és
Jakab Dezső építészek tudását és szépérzékét dicsérik a mai napig is.
Elfáradva a látnivalóktól jól esett megpihenni a Posticum
Vendégház hűvös falai között, majd miután elfogyasztottuk a minden igényt
kielégítő vacsoránkat, a vendégház teraszán beszélgettünk, borozgattunk a
váradi csillagfényes éjszakában.
Másnap a kiadós reggeli elfogyasztása után felsétáltunk az
egykori Kálvária dombra, és a népszerű Gomba vendéglő mellől gyönyörködtünk a
váradi panorámában.
Aztán indultunk is tovább, várt ránk Nagyszalonta, Arany
János, Sinka István, Zilahy Lajos városa. A Csonka-toronyban berendezett Arany
János emlékmúzeumban Darvasi Zoltán lelkes idegenvezetése mellett
végigkísérhettük a város, a torony és híres szülöttei történetét,
megkoszorúztuk a híres költő szobrát, majd megtekintettük a Főtér
Szoborparkját.
Eltelve a történelmi, kulturális és irodalmi izgalmakkal,
csak bíztatni tudjuk az olvasót, keresse fel ezeket a gyönyörű helyeket,
melyeknek vendégszerető lakói, épületei mind a békebeli Magyarország egyszer
volt világát idézik.
Szent László városa visszavár!
Szeretnénk megköszönni Algyő Nagyközség Önkormányzatának,
hogy számunkra biztosították az önkormányzat kisbuszát a kirándulás idejére,
valamint Ménesiné Jusztikának a szervezést.
Gyevi Art Tollforgatók Köre