Amint a törzsfejlődés meghatározott szakaszai egymásra épülnek, úgy épülnek kisgyerekes
családok állattartó szokásai is.
Nekünk is volt halas korszakunk, míg a felettünk lakó szomszéd egy indulatos ajtóbecsapása
után atomjaira nem robbant szét a kétszáz literes akvárium, és ennek eredményeként kis
ideig bokáig jártunk guppikban és szifókban, repkedtek mindenre elszánt nimfapapagájok
szabadon a lakásban és volt kalandunk egy különlegesen gonosz és falánk aranyhörcsöggel,
aki kedvtelve falta fel visítozó kölykeit.
Egy meggondolatlan vasárnapon keveredett családunk kapcsolatba a tengerimalacokkal.
Történt, hogy gyerekeimet krumpliért küldtem piacra édesapjukkal. Milyen nagy piac volt,
áradozott gyermekeim apja, vettünk almát, répát, céklát meg egy tengerimalacot. Krumplit,
azt nem.
Béla kedves volt, vörös és jólfésült, kényelmesen hevert szellős udvari ketrecében,
kapunyitáskor erőteljes visongó hangot hallatott ( a szomszéd néni meg is jegyezte, nem rossz
hangja van ennek a riasztónak) és izgatottan rebegtette fodros füleit. Szerettük. Aztán egy
borozós szombat este barátainkkal beszélgetve megállapítottuk, igen, jó dolga van Bélának,
ám élete mégsem teljes, mert nem ismerheti meg a szerelem örömeit. A második üveg bor
után férjem másnapra titkos találkát beszélt meg barátjával a piacra, mondván nőt vesznek
Bélának.
Így érkezett meg hozzánk Malvin. Kicsi volt, formás, mókás fekete-fehér pofácskájával.
Láthatóan jól érezte magát és kiváló ütemben növekedve versenyt visongott Bélával.
Bizonyos ideig tartott ez az idilli állapot, majd miután Malvin testi gyarapodása elérte, sőt
meg is haladta a Béláét, elkezdődtek a hatalmi harcok.
Nem ismerve a tengeri malacok intim életének rejtelmeit, sokáig arra gondoltunk, a
véresre harapott fül is részét képezi a folyamatnak, ám egy idő után szörnyű gyanú kezdett
motoszkálni bennem. Ez a Malvin nem is Malvin, hanem Mihály vagy mit tudom én.
A rácsodálkozás után ott álltunk két kifejlett, harcias és szerelemre éhes hímmel, kik
vérfagyasztó horkantások közepette vívtak ádáz csatákat. Nap mint nap.
Átgondolva a dolgot, a következő elhatározásra jutottunk, nem kell nekünk többet
tengerimalac.
Mivel sem az állatkereskedőnek történő felajánlás, sem az elajándékozás nem volt járható út,
valakinek kipattant a fejéből az ötlet, vigyük el őket a vadasparkba.
Két lányunk vállalkozott az expedícióra, majd miután elbúcsúztunk malacainktól, azok
elindultak az új élet felé.
Sajnos az akció nem várt fejleménnyel indult, ugyanis a vadasparki alkalmazott közölte,
a túlszaporodást megelőzendő csak nőstény malackák szaladgálnak az állatkert alacsony
téglakerítéssel elkerített, Peruról elnevezett részlegében. Nem áll módjukban hímeket
befogadni. Ám az én gyerekeim mindig is híresek voltak az eszükről, így volt ez most is.
Udvariasan megköszönték a tájékoztatást és, ha már itt vagyunk, nézzünk szét felkiáltással
sétára indultak. A perui részleghez érve kivárták a megfelelő pillanatot, és szempillantás alatt
becsempészték Bélát és Malvint a körülbelül tizenkét, keserves szinglilétben tengődő nőstény
közé.
A hatás azonnali volt, a malac lányok izgatott visongások közepette ismerkedtek a fiúkkal,
majd kitört az orgia. Szállt a por, fűcsomók repkedtek a levegőben, amint az eddig cölibátusba
szorult két kan teljesítette, amire a természet szánta őket.
Lányaim szemérmesen nézték egy darabig a boldog végkifejletet, majd kisétáltak a kapun.
Senki nem vette észre őket. Malacuk volt.
.jpg)
