Vitos Gergő: Szegedi NB I-es csapatban szerepelni, telt házas meccsen!

Korábbi sorozatunkhoz híven ezúttal azokat a szegedi és megyei utánpótlás-labdarúgókat mutatjuk be, akik egy-egy korosztályos bajnoki fordulóban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.

Nagyszerű eredményekkel hívja fel magára a figyelmet az utóbbi időben a Szeged 2011 U17-es csapata, illetve csatáruk, Vitos Gergő. A nemrég múlt 15 éves szegedi labdarúgó a hétvégi SZEAC-Tápé elleni 11-1-es győzelemből 5 találattal vette ki a részét a kiemelt másodosztályú országos bajnokságban.

- Minek köszönhető, hogy ilyen jó formába lendült a csapat, illetve remekelsz te is mostanában, Gergő?

- Korai még erről beszélni, hiszen csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ráadásul tavaly ősszel Lóczi Istvánnal, a Szeged felnőtt csapatának korábbi edzőjével kezdtük a munkát, de januártól már Vágó Mihály vett át bennünket, s valamennyien jól tudjuk: még csak az út elején járunk a célkitűzéseket tekintve.

- Mit tartasz a csapat és a saját magad legnagyobb erényének? Mi az, amiben viszont még fejlődnie kell a csapatnak, illetve neked?

- A csapatunknak főként a támadó szellemű játék az erénye, s így értelemszerűen a védekezésben bőven akadnak még problémáink. Nálam is az alakult ki, ha érzem a bizalmat és kapom a labdákat, elég jó a helyzetkihasználásom, de edzőim szerint is a mezőnymunkám még sok kívánni valót hagy maga után. Sőt, egyikük, Gonda László nem győzi hangsúlyozni, hogy kőkemény erőnlét és rengeteg futás nélkül semmire sem fogjuk vinni, ebben is fejlődnünk kell!

- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a labdarúgással, az edzésekkel, a meccsekkel?

- Hát ez elég nagy problémát jelent, mert a Déri Miksa Szakközépiskola informatika szakán tanulok és gyakran 7-8 óránk van naponta, ami azt jelenti, hogy nagyon korán kelek és közvetlenül az iskolából kell edzésre mennem a Hunyadi téri pályára Szegeden. Hetente többször is késő este érek haza, így a tanulásra, leckeírásra túlnyomórészt másnap hajnalban kerülhet csak sor… De nem én vagyok az egyedüli, így bírnom kell!

- Mit jelent számodra, hogy a nagy múltú szegedi labdarúgás első számú klubjának utánpótlásában szerepelhetsz?

- Korábban az UTC-ben játszottam, de amikor megalakult a Szeged 2011 utánpótlás korosztálya 2012 nyarán, közvetlen tornatanárom, Lóczi István, no meg édesapám, aki a szegedi futball krónikása, azonnal ecsetelték a lehetőséget, s való igaz, nem kellett sokáig győzködniük. Utóbbinak a könyveiből én is jól ismerem, hogy a Szeged korábban a legjobb vidéki csapatok közé tartozott, 50-nél többször játszottak NB I-ben, volt hogy 25-30 ezer néző előtt. Ezt a klassz szurkolói hangulatot magam is megtapasztaltam, hiszen az utóbbi két idényben, a Vasutas-pályán, a Szeged 2011 NB II-es meccsein mindig az ultrák előtt szedtem a nagyoknak a labdát. Abba a fanatikus szurkolásba néha beleborzongtam…

- Milyen céljaid vannak a labdarúgásban, illetve itt Szegeden, a szegedi labdarúgásban?

- Erősen kötődöm a városhoz, a családomhoz – közülük a 12 éves Gyuri öcsém is Laczkó Jánosnál játszik, a barátokhoz, így nagyon szeretnék néhány év múlva a Szeged NB I-es csapatában szerepelni, főként egy-egy telt házas meccsen az Izabella hídnál megépülő új stadionunkban. Ezért érdemes évekig tanulni, edzeni és az utánpótlás korosztályokban minél több gólt rúgni – reggeltől estig.

- Van-e példaképed itthon vagy külföldön, és miben szeretnél hozzá hasonlítani?

- Édesapám állandó könyvírói munkájának köszönhetően már 8-10 évesen megismertem a sokszoros bajnok DVSC játékosait – Dombi Tibor a példaképem -, rengeteg hazai és nemzetközi meccsen voltunk velük, ezek feledhetetlen, fantasztikus élmények. Rajtuk kívül a Chelsea a kedvencem, nekem különösen Fernando Torres, mindig lenyűgöz a gólérzékenysége.

Megosztás a Google Pluson
Powered by Jasper Roberts - Blog