mert fényidőket karmolnak
meztelen fák acélszín égbe
s keresztjeid mécses-könnyei
csak reggelre apadnak

 halottaid humuszba égett poraiból
 emlék-virágok
tengere ringat s aléltan
engeded el az időt

félsz de lépteid bársonyba
ölelik halott fák rőt remegései
s varjúkárogás táncol
meztelen idegeiden

temetettjeid tárt keresztjei
áldást intenek és megváltásról
 álmodik a koldus
rozsdás pad takarásában.