„Először felfogta a sorsát – majd megkísérelt tenni érte –, s most egyszer s mindenkorra vége. Fájdalmasan, szelíden, csendesen. Oly kimondhatatlanul szerette mindazt, amit most itt kell hagynia. A Napot, a füvet, a Földet. Diákokat, kollégákat, szülőket, mindazokat, akiket szeretett, akik őt szerették. Nem volt már benne szemernyi keserűség sem - többé nem félt a hosszú álomtól. Annyit tudott csak: mindaddig, míg egy szikrányi élet lesz benne, kinyúl minden létezô felé, a kedves és gyönyörű világ felé, a titokzatos és csodálatos élet felé. Tudata utolsó rezdülésével is ezeket érzékeli majd: a földet, a fákat, a madárdalt és az ég kékjét.”
Ördöghné Pungor Erzsébet, Erzsike néni, tanító néni. 20 éve dolgozott az Algyői Fehér Ignác Általános Iskolában. Tanító néni, aki a mi iskolánkban szakmai elhivatottságból, precizitásból, lelkiismeretségbôl, a tanítványival való odaadó foglalkozásból mindenkinek például szolgált. Határozott, magabiztos, következetes pedagógusként diákjainak minden lehetőséget biztosított a készségek, képességek elsajátításához, a továbbhaladáshoz. Segítő szárnyai alatt számos iskolai, területi, megyei versenyen elôkelô helyezéssel büszkélkedhettek tanítványai. Erzsike mindig arra törekedett, hogy szakmai tudását fejlessze, továbbfejlessze, ezért elsők között vett részt továbbképzéseken, bemutató órák keretében mutatta be a korszerű pedagógiai módszereket. Sok algyői kisdiák tanult meg a segítségével írni-olvasni, elvezette ôket a számok világába, megszeretette velük a természetet, kirándulások alkalmával megismertette velük hazánk igazi kincseit. Erzsike maradandó kincseket osztogatott önzetlenül, kitartóan, odaadóan tanítványainak, kollegáinak, mindenkinek. A tanítványai, mi, a kollégái viszont elveszítettünk egy nagyon értékes kincset, ami pótolhatatlan. Ez a kincs a mi szívünkben örökké él: Ő a mi Erzsikénk.
Forrás: Iván Zsuzsanna igazgató