Régi álmunk vált valóra, mikor szeptember első szombatján elindultunk úti célunk, Nagyvárad felé, mi algyői tollforgatók és irodalomkedvelők.
A tervünk az volt, hogy egy napos kirándulás során a váradi irodalmi és történelmi emlékhelyek meglátogatása után másnap Arany János városát, Nagyszalontát keressük fel.
Ragyogó napsütésben köszöntött minket Nagyvárad, ahol az angol királyi házzal rokonságban álló Rhédey Kláráról elnevezett parknál csatlakozott hozzánk lelkes idegenvezetőnk, a polihisztor Tót Ferenc, aki előkészítette számunkra az útitervet.
Ennek köszönhetően már várt minket a váradi vár előtt régész-idegenvezetőnk, kinek szakszerű vezetése mellett betekinthettünk a Szent László által alapított város és várának rövid történetébe. Megnéztük a nemrég feltárt freskókkal és kőreliefekkel díszített Lovag-termet, a jelenleg is folyó ásatásokat, a vár felújított templomát, amit a Ceausescu érában raktárként használtak.
Európai viszonylatban a második legnagyobb barokk templomban folytattuk a sétát, amit II. János Pál pápa Basilica Minor rangra emelt, koszorút helyeztünk el a lovag király, Szent László aranyozott hermájánál, és megtekintettük az egyházi kincseket, melyeket a hívek igen leleményesen befalaztak, így vészelték át a legvadabb kommunista időket.
Sétáltunk az Ady Endre által megénekelt Kanonok –soron, bekukkantottunk a Tempfli püspök úr áldozatos munkája révén visszakapott Róm. Kat. Püspökség aulájába, majd az Ady Endréről elnevezett és a Holnaposok munkáját bemutató egykori Müllerájba tértünk be.
Hozzáértő idegenvezetőben itt sem volt hiány, Tót János úr részletesen mesélt a XX. század eleji Várad pezsgő kulturális és irodalmi életéről, mely a trianoni döntés után rohamos sorvadásnak indult. Megkoszorúztuk Szervátius Tibor Ady szobrát, majd egy frissítő kávé elfogyasztása után elindultunk felfedezni a Fő utcát. Jól esett a hűvös a kinti kánikula után, ami a Barátok Templomában fogadott bennünket, szemben vele az Irgalmas Nővérek által fenntartott kórház épületét és Várad legrégibb patikáját csodálhattuk meg, mindkét épületet visszakapta az egyház, jelenleg renoválás alatt állnak.
A gyönyörűen felújított 112 esztendős Szigligeti Ede Színház épülete előtt kettős hatás érte a vándorokat, éppen tehetségkutató elődöntő zajlott, mind kinn, mind benn elképesztő mennyiségű szemét és a környezethez nem méltó viselkedésű fiatal próbálta „eladni magát”. Úgy volt, eleinte be sem tudunk menni, majd egy jóindulatú román rendőr segítségével mégis bejutottunk és vethettünk pár pillantást a pazar belső elrendezésre, mely sokaknak volt ismerős közülünk. Ugyanis ugyanaz a bécsi építész iroda tervezte a szegedi színházat is, mint a Váradit, Fellner és Hellmer cége.
Folytatva a sétát, betértünk a múlt század elején épített polgármesteri hivatal impozáns épületébe, ahol megmászva az óratorony több mint kétszáz lépcsőjét, csodás panoráma tárult elénk, a kristály tiszta vizű Sebes Körös, a szebbnél szebb épületek, az egész város, melyet szelíden ölelnek a környező szőlődombok.
A Szent László templom volt utunk következő állomása, az a patinás épület, amelyet 1964-ben hívek százainak összefogása mentett meg a kommunista „városrendezés” pusztításától.
A Szent László-teret díszíti az ortodox Holdas templom, melynek bejárata felett beépített szerkezet mutatja az aktuális holdjárást. Természetesen nem maradt ki Nagyvárad egyik legszebb és leghíresebb épületegyüttesének a bejárása sem, amely méltán Európa hírű, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tudását és szépérzékét dicsérik a mai napig is.
Elfáradva a látnivalóktól jól esett megpihenni a Posticum Vendégház hűvös falai között, majd miután elfogyasztottuk a minden igényt kielégítő vacsoránkat, a vendégház teraszán beszélgettünk, borozgattunk a váradi csillagfényes éjszakában.
Másnap a kiadós reggeli elfogyasztása után felsétáltunk az egykori Kálvária dombra, és a népszerű Gomba vendéglő mellől gyönyörködtünk a váradi panorámában.
Aztán indultunk is tovább, várt ránk Nagyszalonta, Arany János, Sinka István, Zilahy Lajos városa. A Csonka-toronyban berendezett Arany János emlékmúzeumban Darvasi Zoltán lelkes idegenvezetése mellett végigkísérhettük a város, a torony és híres szülöttei történetét, megkoszorúztuk a híres költő szobrát, majd megtekintettük a Főtér Szoborparkját.
Eltelve a történelmi, kulturális és irodalmi izgalmakkal, csak bíztatni tudjuk az olvasót, keresse fel ezeket a gyönyörű helyeket, melyeknek vendégszerető lakói, épületei mind a békebeli Magyarország egyszer volt világát idézik.
Szent László városa visszavár!
Szeretnénk megköszönni Algyő Nagyközség Önkormányzatának, hogy számunkra biztosították az önkormányzat kisbuszát a kirándulás idejére, valamint Ménesiné Jusztikának a szervezést.
Gyevi Art Tollforgatók Köre