Mivel a téma valóban az utcán hever, éppen szemmagasságban ragadta meg tekintetemet a felirat: szempilla dauer, gyengébbek kedvéért eyelash curling, nagyon gyengék kedvéért dauer Wimpeln. Meglepetten bámultam és próbáltam értelmezni, mármint hogy szempilla és dauer? Aztán megjelent előttem a kép, nagymamát fodrászolja Manci néni. Nagymama ül a búra alatt, molyos kis ősz tincseiben ceruza vastagságú izék szorosan feltekerve, egymás mellett, katonás rendben, rajta gyöngéd színű háló. Épp csak leheletnyi. A levegőben mindenféle erős szagok terjengenek, amiket közel sem lehet illatnak nevezni. Valami szúrós vegyszer szag keveredik a nagymamához hasonló öreg hölgyek kissé áporodott illatával, onnan a ráncos és megpuhult nyakak tájékáról, ehhez adódik az olcsó hajlakk aromája, amit Mancika néni nájlon flakonból fújkál kis meghajlított rézpálcán a mamik pitypangként felfújt frizurájára. Az idő megette tincsek illatos violakékben pompáznak, kicsit sok ment a hamvasítóból, rebegi Mancika, de mindegy. Kész a dauer. Friss ropogós, hat hétig tart. Csak befésülni kell. Néha.
Na, most tessék mindezt elképzelni szempillákkal. Timikém, mosást, dauert, szárítást, csicsergi a szépülni vágyó kedvenc kozmetikusánál. Van-e ezen csodálkozni való a háromszorosára puffasztott ajkak és tetovált szemöldökök divatjának idején? Van-e ezen csodálkozni való a metroszexuális férfiak divatjának idején? És, hogy szaporítsuk a kérdőjelben végződő mondatok számát még eggyel, milyen érzés reggelente harcot vívni a fürdőszobában kedvenc krémünk birtoklásáért az imádott férfival? Vajon a férfiak is daueroltatják, rebegi a tudatlanka mélyen legbelül bennem? És máris elérkeztünk a válaszhoz. Daueres szempilla? Miért ne?
Lehet, hogy holnap tetováltatok egy bajuszt magamnak.