Mivel a téma valóban az utcán hever, éppen szemmagasságban
ragadta meg tekintetemet a felirat: szempilla dauer, gyengébbek kedvéért
eyelash curling, nagyon gyengék kedvéért dauer Wimpeln. Meglepetten bámultam és
próbáltam értelmezni, mármint hogy szempilla és dauer? Aztán megjelent előttem
a kép, nagymamát fodrászolja Manci néni. Nagymama ül a búra alatt, molyos kis
ősz tincseiben ceruza vastagságú izék szorosan feltekerve, egymás mellett,
katonás rendben, rajta gyöngéd színű háló. Épp csak leheletnyi. A levegőben
mindenféle erős szagok terjengenek, amiket közel sem lehet illatnak nevezni.
Valami szúrós vegyszer szag keveredik a nagymamához hasonló öreg hölgyek kissé
áporodott illatával, onnan a ráncos és megpuhult nyakak tájékáról, ehhez adódik
az olcsó hajlakk aromája, amit Mancika néni nájlon flakonból fújkál kis
meghajlított rézpálcán a mamik pitypangként felfújt frizurájára. Az idő megette
tincsek illatos violakékben pompáznak, kicsit sok ment a hamvasítóból, rebegi
Mancika, de mindegy. Kész a dauer. Friss ropogós, hat hétig tart. Csak
befésülni kell. Néha.
Na, most tessék mindezt elképzelni szempillákkal. Timikém,
mosást, dauert, szárítást, csicsergi a szépülni vágyó kedvenc kozmetikusánál.
Van-e ezen csodálkozni való a háromszorosára puffasztott ajkak és tetovált
szemöldökök divatjának idején? Van-e ezen csodálkozni való a metroszexuális
férfiak divatjának idején? És, hogy szaporítsuk a kérdőjelben végződő mondatok
számát még eggyel, milyen érzés reggelente harcot vívni a fürdőszobában kedvenc
krémünk birtoklásáért az imádott férfival? Vajon a férfiak is daueroltatják,
rebegi a tudatlanka mélyen legbelül bennem? És máris elérkeztünk a válaszhoz.
Daueres szempilla? Miért ne?
Lehet, hogy holnap tetováltatok egy bajuszt magamnak.