1974 óta a korábbi Sövényháza történetietlen neve. Sövényház (1348: possesio Süenhaz, 1455: Sewenhaz) virágzó középkori falu a török hódoltság vége felé enyészett el. Neve a sövényvázas, sárfalú építkezés emlékét őrzi. A középkori Sövényház a régészeti leletek és régi térképek bizonysága szerint a mai Sándorfalva és a Tisza között terült el.1868-ban a Pallavicini család az uradalmi birtokból mintegy hatvanezer holdon eszmei községet szervezett. Nem volt falumagja, népessége majorokban és haszonbéres földeken épült tanyákon élt. Határa a századfordulón Algyőt, Sándorfalvát és a mindszenti gazdaságot kivéve kiterjedt az egész uradalmi birtokra (1895-ben 56 918 hold). Ennek a közepes nagyságú alföldi mezővároséhoz hasonló területnek a településtörténete igen szövevényes.Oklevelek és régészeti leletek bizonyítják, hogy a 10–15. században e területen a következő települések léteztek: Ányás, Csákán (Szokony?), Dóc, Fark, Győ, Sövényház, Szer, Tömörkény. Közülük Szer a legjelentősebb, melyet négy 15. századi oklevél mezővárosnak (oppidum) említ. Plébániatemplomát Horváth Ferenc tárta föl. Anonymus szerint Árpád fejedelem és nemesei e helyen „elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát...” és „Szerinek nevezték el, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának”. Az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség a 11–13. században, több szakaszban építtette meg Szer monostorát.1553-ban a török adóösszeírók még 92 házat találtak Szeren. A mezővároska – a többi faluval együtt – bizonyára a tizenötéves háború hadjáratai során pusztult el. A 17. század elejétől pusztaként említik. (1642: Puszta Zer). A hódoltság után a terület a királyi kamara tulajdona. Tőle Fark, Dóc, Serkéd, Sövényház pusztákat Szeged városa, Pusztaszert Kecskemét bérelte. Gróf Erdődy György, a kamara elnöke 1733-ban kapott adománylevelet a hódoltságot túlélő két falu: Algyő, Mindszent és hat puszta birtoklására. Szeged a bérelt pusztákra nagyrészt szegedi zselléreket telepített, akik szerződéses dohánykertészek voltak. Több dohánykertészség (Ányás, Dóc, Sövényház stb.) azokon az ármentes hátságokon települt, amelyeken a kora középkori faluk népe élt. 1803-ban gróf Zichy Leopoldina, Pallavicini János Károly özvegye vásárolta meg a mindszent-algyői uradalmat. Pallavicini Eduárd 1835-ben az uradalomból el nem idegeníthető hitbizományt létesített. A szerződéses dohánytermesztés jövedelmezőnek bizonyult, a dohánykertész telepek népessége gyarapodott. Ányás, Baks, Hantház, Homok, Sövényház kertészségekben a 19. század közepére községháza épült, öt kertésztelepen külön épületben vagy a községházán iskolai oktatás is folyt. Kezdtek kialakulni az önálló községi lét föltételei. Az 1849. évi áprilisi törvények nem intézkedtek a szerződéses zsellérek sorsáról, emiatt a szabadságharc bukása után elégedetlenek voltak helyzetükkel, földet követeltek. Bécs 1851-ben bevezette a dohányértékesítés állami monopóliumát. Ilyen körülmények miatt Pallavicini Alfonz 1852-ben feloszlatta a dohánykertészségeket. Az engedetlenek házait szétverette. Több mint ötezer embert tett földönfutóvá. A kertészközségek fölszámolásával a paraszt-polgári fejlődés ígéretes lehetőségének kibontakozását akadályozta meg. A Pallaviciniek kiterjesztették a majorsági gazdálkodást: a 19. század közepére 7, 1885-re 11 majort építettek ki. A 20. század első évtizedeiben a majorokat jól fölszerelt gazdasági üzemekké fejlesztették. Hantháza majorban hengerszékes gőzmalom, a kőtörési szőlőben szeszfőzde működött, 1925-ben a majorok egy részét keskenyvágányú gazdasági vasút kötötte össze Algyővel. A mai Ópusztaszer területére esett Alsó-Pusztaszer, Hantháza és Levelény major. Az 1930-as években uradalmi épületekben, 11 elemi népiskolában folyt a tanítás. 1853-ban, 1882-ben, majd a 20. század első évtizedeiben az uradalom több birtokrészt bérbeadással hasznosított. Az 1853-ban parcellázott Újpusztaszeren – népi nevén Kutyanyakon – majdnem 7 km hosszú, sűrűn lakott tanyasor bontakozott ki. 1930-ban az uradalmi kishaszon bérleteken 300–350 tanyán több mint másfél ezer ember élt. Ugyanakkor az eszmei község, Sövényháza lakossága – Bakssal, Dóccal együtt – 6872 fő, de még akkor sem volt falumagja. A község központjában épült föl az 1880-as években a kastély, közelében a községháza, tőle kb. 1 km-re a központi majornak kijelölt alsó-pusztaszeri major és mindegyiktől távol az 1925-ben épített katolikus templom. Sövényháza falumagja az 1945 után parcellázott telkeken bontakozott ki. Határrészei: Erzsébet-telep, Hantháza, Heffnertelep, Kis-Zer, Levelény, Máksor, Pitricsom, Testhalom. Az uradalom haszonbérlői 5–10, legfeljebb 16 holdon (Újpusztaszeren 1 numerus 16 hold volt) gyephantból, vert falból, vályogból építkeztek, épületeikhez az uradalom erdejéből hozhattak faanyagot, tetőfedélre alkalmas nádat a Tisza menti erekben vágtak. A haszonbéres tanyák lakói maguk építkeztek, közülük való kontár házépítők, barkácsolók vezették az építés munkáit. A tanyaiak az 1970-es évek közepétől kezdtek tömegesen a faluba költözni.
Részlet a Csongrád megye építészeti emlékei c. könyvből