A dóci templom sekrestye ajtaja mellett a falon az alábbi feljegyzés olvasható: Ez a templom történelmi nevezetességű helyen áll. A honfoglaló Árpád vezér emlékét és Szent István király hitét hirdeti. Az ősi történetíró Anonymus Krónikájának 10. fejezetében följegyezte, hogy Árpád vezér az alpári és csongrádi győzelmek után otthont adott a magyarjainak és a Körtvély-tó mellett lévő Gyümölcsény erdőben pihent 30 napig. Itt várta a pusztaszeri nemzetgyűlésre érkező törzsfőket. Árpád vezér honfoglaló munkáját Szent István király koronázta meg azzal, hogy a magyar népet nemzetté szervezte, megalapította a magyar államot és népét a pogányság hiedelemből a krisztusi igazság tiszta fényére vezetve megszervezze a Katolikus Egyházat Magyarországon. Ezen a helyen Árpád nyomain virágzott ki Szent István lelke. A Körtvély-tó azonos az egykori dóci-tóval és a Gyümölcsény erdő a mai Dóc helyén volt. Árpád vezér itt álmodozott sátrában népe jövőjéről. Ezen a helyen most Árpád vezér, krisztusi magyarjainak, mint István népének szent sátra áll, a dóci templom. Régi időben keletkezett dóc község, majd a török hódoltság alatt elnéptelenedett. A lakatlan pusztaságot a török kiverése után az Erdődy és Pallavicini földesurak népesítették be urasági cselédekkel, szegény sorsú kertészekkel. Számukra I. Ferenc király 1802-ben az 5515. sz. rendeletével plébániát szervezett és templomot építtetett Szűz Mária születése Kisboldogasszony tiszteletére. A dóci följegyzésekből tudjuk, hogy 1858-1885-ig Haraszti Jákó ferences volt Dóc lelkésze, akit Szomolányi Bertalan követett. Szomolányi részletesebb leírást ad működéséről, idejéről. Megemlíti az 1888-as árvizet, mely március 9-től június 13-ig tartott és körülkerítette a templomot és a paplakot. Az 1889-i árvíz hasonló volt ( szegedi nagy árvíz ) amikor ia a hívekkel együtt a templomban húzták meg magukat. még ez évben június 24-én délután 3 órakor borzalmas orkán pusztította végig Dócot. A házakon nem maradt tető. A tető nélkül maradt templom az utána következő esőzések következtében bedőlt, amit azonban még az év őszén rendbe hoztak. A templomadók még 1823-ból valók voltak, azonban az idő pusztításának tovább már nem álltak ellen. A mostani lócák ezekből a padokból készültek. A dóci lelkészek, mind szegény nép szegény papjai, előbb helyben lakva, később Sövényházáról látták el a dóci híveket, tanították őket a krisztusi hitben az emberek szeretetére. Püspök atyánk 1972. október 26-tól a dóci hívek lelki gondozását a sándorfalvi plébánosra bízta, miután Baksot a sövényházi plébániához csatolta. A dóci templom 1974-75-ben, 86 év után a legnagyobb renováláson ment át. A megújult ősi templomban szeretettel vár bennünket Krisztus, hogy a béke és szeretet, megértés és lelki ismeretség áldása legyen mindannyiunknak, akik áhítatos átlépjük küszöbét. Eredetileg a templom főbejárata fölött volt egy gerendákból, deszkákból ácsolt csinos kis torony, mely a majori épületek fölé emelkedett és a beérkező idegennel már messziről tudatta, hogy ott a település központja. 1930-as évek végén azonban elkorhadt torony ledőlt, s többé nem állították helyre, mivel a plébánia is átköltözött Sövényházára. Sajnos korabeli képet nem leltem a templomról. A templom jelenleg 20m hosszú, 4 m széles, a sekrestye 5 m hosszú, 4 m széles.Egy padnak a díszesen faragott vége felerősítve szemlélhető meg a sekrestye ajtaja mellett. Ezen a következő vésett írás látható. Bírák: Német Péter, Balog István, Körmendi István Anno: 1823. A templom egy eredeti domb tetejére épült.
Lele Ferenc: Dóc története. 1992. Kézirat.